Lengyel Balázs: Amit az Arc poétikáról tudni kell

Arc poétika, (versek, Novella Kiadó, 2006)

Ez a gúnyoros, szellemes versszövegezés olyan mai Így írtok ti. Azt igyekszik a különböző verseket imitálva karikírozni, hogy mifélék ma a költőink. Az idősebbek, Somlyótól, Rábától, Latoron, Juhász Ferencen át a középkorúak Utassytól Kukorellyn, Parti Nagy Lajosig és így tovább. Egyetlen kivétel a húszas éveiben járó Varró Dániel. De az ismert fiatalabb korosztály, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina vagy Lackfi már nincs jelen könyvünkben.

Karinthy Így írtok tije, jól tudjuk, zseniális és kegyetlen. Micsoda óriások jegyeit tudta kíméletlen tudatossággal felidézni. Ady Moslék országát, Kosztolányi átformált impresszionizmusát! "Mint aki halkan belelépett", ( a fiatal Babits végletes szecesszióját ) "Plutó e torzót márványból szoborta - Ó, torzók torza, börző Dunakorzó - Ó korzók korza, őrző dunnaorzó" - nem idézem tovább úgyis tudja mindenki. Azt írta Kosztolányi a Még mindig így írtok ti első kiadásának bevezetésében, hogy Karinthy a rendszeres bírálat hiányát pótolta! Ez messzemenően igaz. A tónus felismerésében döbbenetes. Számomra - ha ugyan szabad itt észrevételt tennem - az Így írtok ti a nagyok örömteli felfedezésére vezetett. Réges-régen, úgy a tízes éveim elején, előbb olvastam az Így írtok tit, mint a bírálva kigúnyolt nagyokat. Csak Karinthy után gyönyörödtem beléjük, lettem boldog olvasójuk.

Rapai Ágnes szellemesen, a vershallásmódot felismerve, igyekszik valami hasonlót csinálni. Nemcsak bírál, negatív panegiriszt ír, henem mély érzékkel rátalál a költők jegyeire. Az ő szövegéből az olvasó nem fog ugyan fellelni annyi klasszikust, de a jövendő, az elképzelt maradandók mellett, ott vannak kötetében a sokféle változatok. Egy újabb és újabb verstílus, amely alakításában, nyelvhasználatában már észrevehetően más mint a Nyugat. Rapai Ágnes mély figyelmet kívánó, úgy mondhatnám a jelen hangnem következtében szinte nehezebb helyzetben volt, mint a zseniális nagy előd. Az eredeti vershangot olykor nehezebb volt létrehoznia. Olyan feladatot vállalt, amely egy ügyes trükkel csaknem azonos lett az eredetivel. Mintha maga a költő írta volna. ( Tandori, Székely Magda ).

Végül azt gondolom, hogy ez az Arc poetica épp úgy hasznos a kritikában is. Hogy olykor maradandó olvasmány. Tudatja - elég részletes gazdagsággal , hogy milyenek élő költőink. Az ismertek. És közben örömmel jelezni bennük a paródisztikus elemet. A végül is kipattanó, nevetést keltő szellemességet.

Jó tehát a költőket szerető olvasónak néha alaposan odafigyelnie és akkor lesz meg a mulatsága. Az Arc poétika jó mulatsága. És azon is érdemes elgondolkoznia, azt magában latolnia, hogy vajon a sok költő közül - Rapai Ágnes által is, meg a jövendő által - kik lesznek a maradandók a sok közül. Sejtjük, de végül ki tudhatja?