Lugosi Péter az Arc poétikáról

Érdekes, hogy tudtommal senki nem írt a paródiakötetemről. Igaz, nem is tettem érte semmit, csak megírtam a verseket. Most mégis jött egy írás, Lugosi Péter, költészetkedvelő ismerősömtől. Idemásolom.

Rapai Ágnes: Arc Poétika
(Feljegyzések az elektrónikus noteszből)
A cím: telitalálat, azzal együtt, hogy minden vershez néhány vonásból “képzett” portré társul, mintegy jeleve, hogy itt a versek “vázlatosak” ugyan, de karakterisztikusak.
A kötet erőssége a versek rövidsége. Remek teljesítmény: szinte egy lélegzettel “megfogni” a költőt… Igaz, hogy az úgynevezett “sokhúrú” és sokat publikáló költők esetében (KAF) ez nem könnyű, de pl. Utassy, Karafiáth, Varró és mások esetében talán “egyszerűbb” – de nem egyszerű.
Miközben olvasom ezeket a miniatűr telitatálatokat, arra gondolok, hogy micsoda marhaságok ezek az úgynevezett “irodalmi kánonok”, és eszembe jut Határ Győző, akivel hál´Istennek volt szerencsém pár hónappal a halála előtt beszélgetnem (úgy dedikálta nekem a 2006-os könyvhéten verseskötetét: “verselő mérnök kollégámnak”), s aki azt mondta: “Londonban a magyarországi kánon nem érvényes. Tehát édes öcsém, Münchenben sem. Nekünk mások a preferenciáink, mi másokat tarthatunk, tartunk nagyra és másokat talminak. Hogy kinek van igaza, nem a magyarországi kánonok döntik el.“
Ez a kötet – ahogy én olvasom és érzem - Rapai Ágnes kánona. Vagy kánonának egy része…
Néhány versről és a költőről
Bari Károlyosan
Egyetemista koromban nagy feltűnést keltett fiatalságával (16 éves!), teljesen újszerű, példakép nélküli, nyers, ösztöni, őszinte hangjával – felüdülés volt ez a hang a Garai Gábor-Simon István-Váci Mihály-“Szentháromság idejében (bár Vácit talán igazságtalanul “felejtjük”). Nem tudom, most mi van vele – elvétve olvastam később egy-két versét (talán a Holmiban?). Sajnálom, hogy nem lett nagy költő.
A versről: igen, ez az a hang, amit megismertem annak idején.
Bella Istvánosan
Nagyon kedves költőm. Ő volt az első költő, akit élőben láttam egy felolvasó esten, a hatvanas évek vége felé, ha jól emlékszem, Gutai Magdával. A kevésbé harsány, de nagyon mély, fajsúlyos költők közé tartozik. A vers szép, csupa dallam, csipetnyi szelíd iróniával. Ilyet csak az írhatott, aki nagyon szeretheti a költészetét.
Beney Zsuzsásan
Nem paródia, nagyon szép tisztelgés, emlékmű.
Csukásan
Jóízűen mosolyogtam, amikor olvastam. Telitalálat!

Faludy Györgyösen
Talán azon kevesek közé tartozom, akik nem a Villon-verseken keresztül ismerte meg Faludyt. A “Börtönverseket” olvastam először, majd a későbbi verseit. Ágnes verse Faludy egyéni és Villon-hangját is érzékelteti.
Határ Győzősen
Róla már írtam, nagyon-nagyon kedves nekem az ő költészete. Remek a vers, telitatálat!
Juhász Ferencesen
Zseniális! Ami megfogott ebben a rövid (12 soros) arcképben: elsősorban a remekül eltalált stílusparódia és az utolsó két sor nagyon finom iróniája:
“én, én, én
a szót mondani jöttem”
Ez mintha azt sugallná: ez jó így, minden rendben – de miért kell ehhez többezer összetett szó?!
Kalász Mártonosan
Remekül eltalált, szép, szelíd utalások a költő “másik” anyanyelvére!
Karafiáth Orsolyásan
Jobb, mint a legjobb Karafiáth-vers. Nem tudom, hogy ez dícséret-e. Ne haragudjon, kedves Ágnes, de nem tudok Karafiáth költészetével megbarátkozni, bár egy kötetét megvettem (Cafe X). Van egy német mondás arra vonatkozóan, ha valami nem sikerült: “Das war wohl nix – ein Satz mit X.“ Pedig még Lator László is egy félig-meddig elismerő kritikát írt az első kötetéről.
Heltai Jenőt nem sorolják igazán a „nagyok“ közé. De Heltai többszörösen jobb költő Karafiáthnál.
A portré-vers felmutatja ennek a költészetnek felszínességét és – talán – ürességét.
Kovács András Ferencesen
Nagyon nehéz feladat, hiszen KAF-nak annyiféle hangja van (de jó lenne, ha mindezeket visszanyerné)! De micsoda meglepetés: Ágnes is tud a 18.-19. század nyelvén verset „szövegezni“ (de ronda szó!) – és milyen remekül! (De hiszen ezt tudhatnánk: ld. a „Csak bánatidat? c. versét.) Kifogástalan költői nyelv, szellemes, hajlékony, tele ötletekkel (“kedve pórázán loholtam”; “fantáziája kockacukrát faltam”) s ugyanakkor minden ízében (poszt)modern vers, s egyben stílusparódia is, a legjobb szinten. S még egy: ezt a verset csak nő írhatta meg. (Egy férfi – Karinthyt* leszámítva – túl gyáva lenne hozzá.)
* Karinthy Frigyes: Kudarc

Kukorellysen
Nem sok versét olvastam. Nem tetszettek, nagyon idegenek, csináltak, önteltek, nekem nem mondanak semmit: Kukorelly nincs benne az „én kánonomban“. De a paródia jó.
Latorosan, Marsallosan, Mezey Katalinosan
Nagyon jók, mintha ők maguk írták volna.
Parti Nagyosan
Valaki egyszer valahol azt írta, hogy ma már mindenki tud Parti Nagy Lajos-verset írni. Hát ez a baj. Igaz, hogy valamikor érvényes volt Adyra is, Dehát Parti Nagy nem Ady-formátumú költő.. “Csinált” költő – vagy maga vagy mások által. Kossuth-díj? Kaptak nála rosszabb írók is…
Ez az egyetlen portré-vers, ami nem tetszik.
Rába Györgyösen
Hát ez remeklés és micsoda korrajz!
Somlyó Györgyösen
Az a Somlyó György, akit Ágnes “utánérez”, már nem az én Somlyóm. Költészetét kb. A 70-es évek végéig kedveltem.
Tandorisan
Nagyon sokan Tandori “köpenyéből” bújtak ki (talán egy kicsit Maga is, Ágnes? Legalábbis erre vall a Húsz év Tandorival c. verse…). Ami kicsit zavar a “Tandorisan”-ban, az a dalszerűsége. Lehet, hogy egy vagy több Tandori-versre hangolódik, de akkor azokat nem ismerem. (Én egyébként nagyon szeretem Tandori “lóverseny”-verseit, magma is jártam jónéhány angol és francia versenypályán, ahol ő is megfordult, írt egyébként egy nagyon szórakoztató ún. “szakregényt” Bűnös-szent lófogadás címmel.)
Konklúzió: A “Húsz év Tandorival” sokkal jobban tetszik, mint a “Tandorisan”. Különösen az, amikor “tippet ad” Tandorinak:
Mit szólna ehhő
Sylvia Plath?
Tudomisén.
Majd írja meg.”
Utassysan
Mint egy “Így írtok ti”-paródia, olyan remekmívű.


Várady Szabolcsosan
Nagyon szeretem Váradyt és a vers nagyon eltalálta a stílust. Tényleg, mint egy Várady-vers: a hangulata, a ritmusa, még a rímek is.
Varró Dánielesen
“Egy húsz-huszonegy éves, megejtően tehetséges költő játszik” – írja első kötetéről Lator László. Én nem hiszem, hogy nagy költő lesz belőle. Nincs – legalábbis eddig – súlya. Lebeg, nagyon ötletes, de hiányzik a mélység, “das gewisse Etwas”, amit nehéz itt megfogalmazni. De Ágnes verse szellemes: miért lenne az övé mély, ha az eredeti felszínes?
Zalánosan
Újabb verseit kedvelem, de ez a – különben nagyon jó jellemzés – régebbiekre utal.

P.S. Ez az én olvasatom, az én “kánonom“ alapján.