Vladimir Gorsky festménye
http://www.selfhelpdaily.com/a-ray-charles-quote-with-a-lesson-inside/
http://www.gorskyfineart.com/popArt-new.html
Háttérzene: Ray Charles
Budapest, mindenemet neked adtam,
és most semmi se vagyok,
ebéd és vacsora között csipegettél belőlem,
én voltam az, akit csak
úgy, mellesleg rágcsáltál,
a sós ropid voltam,
fennkölt szavakkal és fokhagymabűzös szavakkal
találkoztam hatalmas szádban,
Whitman füveivel és Csokonai kulacsával;
Tébolyoddal és tetszeni vágyásoddal
kellett szembenéznem,
émelyegnem elfogultságodtól és
objektivitásodtól,
mert szégyentelenül fölkínáltam magam,
pedig tudtam, meg kéne javulnom,
nem lehetek tovább a Te ócska kurvád,
nem zsákmányolhatom ki magam, végkimerülésig,
egy utolsó strici miatt, aki a
pusztító önszeretetet választotta,
igen, romlott Nárcisz virágzik
kertjeidben,
megannyi krematórium nő utcáidban,
parkjaid tavasszal, nyáron, ősszel,
télen hamuszín hangon énekelnek,
minden lélekbe bekúszol és mindent
szétrágsz!
1900 és 2000 között,
Te kopaszodó,
Te okoskodó,
Te ókínaiul, ógörögül, ó-óul perfekt beszélő,
Te aluljáróban gennyes lábad mutogató,
Te hatalmas kereszttel a
nyakadban hivalkodó,
Te száz forintnak ötven a fele,
sírva vigadó, utolsó szerelmem,
én elhagylak téged,
én azon az ösvényen isten
bizony végigfutok,
vagy csak fekszem tovább, itt az
ágyamon, és előveszem a Bibliát,
és a Kivonulás Könyvét olvasom,
és Ray Charles Georgiáról énekel.
http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=7518
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése