Rövid közlemény az ÉS október 22-i számának Agora rovatában. A szerző Dobos Menyhért a Magyar Televízió „közéleti igazgatója”. A közlemény címe egyetlen szó: Közvetítünk. Állítása pedig: „A magyar televízió nem csinálja a politikát, hanem közvetíti. A nemzeti köztelevízió feladata ugyanis az, hogy bemutassa az eltérő politikai véleményeket.” A közleményben nem történik említés arról, hogy miért is tartja ezt szükségesnek a közéleti igazgató leszögezni. Nyilván azért, mert az előző (október 16-i) számban harminckilenc értelmiségi nyílt levélben kifogásolja a Jobbik elnökének szerepeltetését a televízió reggeli műsorában: „A műsorban Vona kifejtette szélsőjobboldali nézeteit. Az európai demokráciákban nem adnak teret a szélsőjobboldali propagandának, hanem igyekeznek elszigetelni a neonácikat. Követeljük, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati televízió ne terjessze a szélsőséges, rasszista nézeteket.” Erre válaszolt közleményében Dobos. Állítása azt jelenti, hogy ha vannak rasszista, nyilas nézetek a magyar politikában, akkor a köztelevíziónak azt ugyanúgy be kell mutatnia, mint a köztársaság alkotmányának alapján álló, demokratikus véleményeket.
Dobos – akárcsak korábban a Napkelte szerkesztősége – téved. A televízió nem csak közvetít. A televízió formálja is a közvéleményt, normákat teremt. Normákat teremt a műsorvezetők öltözködésével, viselkedésével, és nem csak azzal. Az angol vagy német közszolgálati televízió például szisztematikusan foglalkoztat kisebbségi – színes, illetve török – műsor vezetőket, ezzel is érzékeltetve: ők ugyanolyan emberek, mint mi, angolok, illetve németek, ugyanolyan részesei országunk közéletének. Hasonlóképpen teremt normát a televízió azzal is, hogy kiket szólaltat meg interjúalanyként. Akivel mint politikussal a politikai magazin-műsorban interjút készít, arról azt mondja: az illetőt az állami, közszolgálati televízió a demokratikus politikai élet résztvevői közé sorolja. Politikai mondandóját nem devianciaként, hanem szalonképes politikai álláspontként kezeli. Ezzel is normát teremt: bevonja a Jobbik politikai álláspontját a demokráciában legitim módon képviselhető álláspontok közé.
Nem is olyan régen történt, hogy a Jobbik elnöke arra szólította fel a műsor vezetőt a tévé képernyőn, hogy költözzék Izraelbe. Ezt néhány héttel követve hívták meg oda újra, újabb interjúra. Pontosan tudták, mire számíthatnak tőle. A közéleti igazgató úgy gondolja: ezt is közvetítenie kell. Nem bemutatja, hanem – a politikus interjú alanyok között – megszólaltatja. Normát teremt: a nyilasság a televízióban többé nem politikai szélsőségesség, nem deviancia, hanem ugyanúgy kezelt politikai álláspont, mint a konzervativizmus, a liberalizmus vagy a szociáldemokrácia.
Ez ellen tiltakoztak a tiltakozók. Teljes joggal.
Élet és Irodalom, 2009. november 6.
Dobos – akárcsak korábban a Napkelte szerkesztősége – téved. A televízió nem csak közvetít. A televízió formálja is a közvéleményt, normákat teremt. Normákat teremt a műsorvezetők öltözködésével, viselkedésével, és nem csak azzal. Az angol vagy német közszolgálati televízió például szisztematikusan foglalkoztat kisebbségi – színes, illetve török – műsor vezetőket, ezzel is érzékeltetve: ők ugyanolyan emberek, mint mi, angolok, illetve németek, ugyanolyan részesei országunk közéletének. Hasonlóképpen teremt normát a televízió azzal is, hogy kiket szólaltat meg interjúalanyként. Akivel mint politikussal a politikai magazin-műsorban interjút készít, arról azt mondja: az illetőt az állami, közszolgálati televízió a demokratikus politikai élet résztvevői közé sorolja. Politikai mondandóját nem devianciaként, hanem szalonképes politikai álláspontként kezeli. Ezzel is normát teremt: bevonja a Jobbik politikai álláspontját a demokráciában legitim módon képviselhető álláspontok közé.
Nem is olyan régen történt, hogy a Jobbik elnöke arra szólította fel a műsor vezetőt a tévé képernyőn, hogy költözzék Izraelbe. Ezt néhány héttel követve hívták meg oda újra, újabb interjúra. Pontosan tudták, mire számíthatnak tőle. A közéleti igazgató úgy gondolja: ezt is közvetítenie kell. Nem bemutatja, hanem – a politikus interjú alanyok között – megszólaltatja. Normát teremt: a nyilasság a televízióban többé nem politikai szélsőségesség, nem deviancia, hanem ugyanúgy kezelt politikai álláspont, mint a konzervativizmus, a liberalizmus vagy a szociáldemokrácia.
Ez ellen tiltakoztak a tiltakozók. Teljes joggal.
Élet és Irodalom, 2009. november 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése