Mit mondok el én, s mit mond a szöveg?
Mit hallgatok el, s mit hallgat el ő?
Míg azt hihetem, elrejt a szövet,
váratlan hol tűnök elő?
Mint áramütéskor görcsbe a test,
úgy rándul a vers ritmusba, rímbe,
vele rándulok én is, rázuhanok,
lábánál fekszem kiterítve.
Bújócskázik a versben az én,
meg a másvalaki, nevesincs idegen,
enyém a szó, de az övé a rag,
övé tagadásom és igenem.
Merre van ő, és hol vagyok én,
faggat az ügyvéd, vallat a vád.
Úszik megsokkolt szövegén,
nem kérdez a vers, csak mondja magát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése