Ikon
Nemes Nagy Ágnesnek
A makulátlan arcok,
a nyílegyenes vállak
állnak a lapnyi térben,
összeszorítva állnak.
Nincs hely eleven fának,
nincs hely eleven égnek,
alig elég a testnek,
mi elég az igének.
Barna aranyban állnak
úgy eltakarva állig,
csak a végleges arcok
erős vonása látszik.
Az idő megcseréli
minden kövét a falnak,
a lapnyi térben állók
hibátlan megmaradnak.
Tél
Hull napra nap, hull, hull a hó,
hull a fehér depresszió,
benn ropog a tűz, mint a dió,
a kályha falára tapadni jó.
Be kéne nyomulni a kályha fala
mögé ahol dübörög a fa,
lobogna az ember húsa, haja,
de a csont, a csont is átizzana.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése