Ágak százával szúrnak arcba.
Ahol érnek, véres sebet hagynak.
És én még azt hittem, hogy könnyű lesz,
ha beszállok a harcba.
De szemem sincs már, amivel látnám,
hogy miért ez a hajsza.
Érzem, ahogy a vér csorog le a számba.
Fejemen tátongó lyuk, karom már nincs,
mivel útját álljam.
Védtelen vagyok,
kitéve minden kényének kedvének.
A sors játékszere vagyok csupán,
s a vég, érzem, hamar megtalál.
Elterülök lassan,
az utolsó lélegzet is elszáll.
Roskadozó testemben a hamu
legyőzi a szikrát.
Arccal lefelé mondok búcsút e Világnak,
ki oly rútul bántál velem,
s én mégis úgy csodállak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése